Ha az ember végignézi az újságosbódék választékát, meglepődve tapasztalja, hogy egyre kevesebb gyermekeknek való napilap, folyóirat jelenik meg. Ellenben, minden szinten folyik a politikai pletyka, a sztárparádé és senki nem törődik a kicsikkel.
A képregények igyekeznek ezt a keletkezett óriási űrt betömni. A szerzők és a kiadók a legjobb tudásuk szerint igyekeznek beleilleszteni a szöveget és képanyagot a gyerekek szintjének megfelelően.
Nagyon szép ez az irodalmi ágazat, rengeteg küzdelem és megértés szükséges hozzá, ugyanis nem a legkifizetődőbb vállalkozás, de ugyanakkor nagy elégtétel látni a ragyogó szemű olvasókat, amint lapozzák a képregények lapjait. Nekik való irodalom ez, habár az idősebb generáció is néha átlapozza nosztalgiából, az egyszerű szöveg és képrendszerek többnyire a kicsik szintjére van kialakítva.
Sajnos az internet rohamosan felszívja a gyermekek érdeklődését és egyre kevesebb a vásárló, de ha páran is maradnak, akkor is kell velük foglalkozzon valaki, számukra is kell irodalom. A képregények számukra az utolsó mentsvár, ahol szívesen töltik az idejüket.